Ágh Lívia a barátaival minden évben jótékonysági koncertet ad Vágsellyén (FI)

(* 1963. okt. 7. Vágsellye) Operaénekes. Vágkirályfán és Vágsellyén végezte az alapiskolát. A pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1984), majd a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának a tagja (1985). Megnyerte a Prágai Tavasz nemzetközi énekversenyt (1988), és a prágai Nemzeti Színház szólistája lett. Vendégszerepelt Hamburgban, Münchenben, Houstonban, Kölnben, Genfben, Franciaországban. 1991-ben megkapta a Német Kritikusok Nagydíját. A Máltai Lovagrend dámája. A Jaroslav Ježek Konzervatórium tanára és szabad foglalkozású művész. Prágában él.

BARDOS AGI (FI)

(* 1958. ápr. 12. Vágsellye) Szerkesztő, előadóművész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1977), a Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1982). 1982–1991- ben a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő riportere. 1991-től a Szlovák Televízió magyar adásának szerkesztője. Ismertek verses-zenés összeállításai, hangkazettát és két kompakt lemezt (Tánc-lánc, Halotti beszéd) jelentetett meg. Főbb szerepe: Mária (Gágyor Péter.: Két királynő – SZEVASZ Színház). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (Pozsony, AB-ART, 2001);

Csuthy András (FI)

(* 1985. ápr. 22. Vágsellye) Régész, muzeológus. A galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban tanult. Az érettségit követően 2003–2009 között a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án régészetet hallgatott, közben 2007-ben egy szemesztert a Szegedi Tudományegyetemen töltött. A Comenius Egyetemen PhD titulust szerzett (2015). A komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa. Régészként elsősorban az avar korral foglalkozik, eddig több előadást tartott, illetve tanulmányt közölt az avar kori sírokban talált lószerszámokról. Helytörténettel (A nemespanni magyar iskolakrónika 1926–1939) és genealógiával (pl. a Csiffáry család címerével) is foglalkozik. Az Avarok és szlávok a Dunától északra c. vándorkiállítás szervezője. –  Fm. ~et al.: A nagycétényi hegykönyv 1807–1922 (2014); ~ et al.: Nagycétény és Nemespann régészeti- és műemlékei (2016).

Czibula Csaba (SZM)

(* 1964. márc. 11. Vágsellye) Televíziós szakember. 1994–2014 között a Dunaszerdahelyi Városi Televízió (DSTV) főmunkatársa, operatőr, szerkesztő, vágó. 1996–2002 között a Magyar Televízió és a Duna Televízió munkatársa. 1999–2014 között a Szlovák Televízió magyar nyelvű műsorának munkatársa. 2011–2014 között az MTVA munkatársa. 2010 óta a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnöke, a hirek.sk televíziós hírportál kezdeményezője és egyik létrehozója. 2011-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottságának tagja. Az írott sajtóban 1991–1996 között rendszeresen publikált az Új Szó, az Ifi Magazin és az Új Nő hasábjain, elsősorban könnyűzenei recenziókat.

Écsi Gyöngyi (GJ)

(* 1965. dec. 26. Vágsellye) Előadóművész, lelkész. Galántán érettségizett, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol táncosként, ill. énekesként kapcsolódott be az Ifjú Szivek Táncegyüttes munkájába. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa is volt. A Ghymes zenekar énekeseként vált országosan ismertté. Később Berzétén telepedett le, ahol kántorként tevékenykedett és népműveléssel, közösségfejlesztéssel foglalkozott. Itt kezdte el önálló bábos előadóművészi pályáját is. A komáromi Calvin János Teológiai Akadémia elvégzése után Hetényben lett lelkész. Énekesként, előadóművészként Európa több országában is számos fellépést tartott, tucatnyi lemezen, CD-n, kazettán énekelt, meseszínházat alapított, televíziós műsorokban szerepelt, miközben népdalgyűjtőként is tevékeny volt. 2007-ben ő volt a Mikola Anikó-díj első kitüntetettje. – Fm. Hanghordozók: Árgyélus kismadár (2000); Karácsonyi népénekek (1998, 2005); Régi magyar imádságok és énekek (2007). Önálló műsorai: Az élet és a halál vize (bábos meseelőadás); Angyalbárányok (bábos meseelőadás); Hétszínű búzaszem (bábos meseelőadás); A felvidéki népi líra gyöngyszemei (mesék és népdalok felnőtteknek); „Bő Magyarországon párja nem vóut…” (népmesék).

Fehér Kriszta (csa)

(* 1979. febr. 23. Vágsellye) Költő, író, fotóművész. Vágsellyén a magyar alapiskolába járt, majd a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett (1997), 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyemen végzett magyar nyelv és irodalom, illetve kulturológia szakon. 2001-től tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, illetve az Anima Társaságnak. Jelenleg projektmenedzseléssel foglalkozik. – Versei, novellái és fotói az Új Holnap, Szőrös Kő, Az Irodalom Visszavág, Terebess, Opus c. folyóiratokban jelennek meg. Szerepelt az Angyalzsugor (1997); A háló könyve (2001) és a Pf. 2002 (2002) c. antológiákban. Fotói a TÍZESET – tízéves a Spanyolnátha művészeti folyóirat (2014) kiállításán jelentek meg. – Fm. Ünneprontás (v., 2001).

Gyurovszky László (FI)

(* 1959. szept. 30. Vágsellye) Villamosmérnök, politikus. Az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában érettségizett (1978), Pozsonyban szerzett villamosmérnöki oklevelet (1983). 1983–1990-ben a vágsellyei Duslo vegyipari vállalat műszakvezető technológusa. 1983–1986 között az Iródia résztvevője; lemezismertetőket, rockzenei témájú írásokat publikált. Bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottságának tevékenységébe is. 1989 végén a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapítója, 1990-ben újságíró (Nap), 1990-ben és 1992-ben az FMK kampányfőnöke, 1993-tól a párt alelnöke és szóvivője. 1992–1997 között a Gemma Rex Kft. ügyvezető igazgatója. 1998–2007 között a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökségi tagja és parlamenti képviselője, 2002–2006 között építésügyi és régiófejlesztési miniszter; 2007-től a Tiszai Vegyi Kombinát Felügyelő Bizottságának elnöke. 2008-ban kilépett az MKP-ból. – Fm. Rendszerváltás vagy országváltás? (tan., 1994).

Hizsnyai Tóth Ildikó (HA)

(* 1966. márc. 30. Vágsellye) Műfordító, egyetemi oktató. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakot végzett (1989), ugyanitt 2006-ban PhD fokozatot szerzett. 1989–1990-ben az Irodalmi Szemle, majd a Nap szerkesztője. 1994–2005 a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet nyelvtanára, módszertani vezetője. 1997-től a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének kutatója, majd oktatója. Fő kutatási területe: fordításelmélet és magyar mint idegen nyelv. Tanulmányai és fordításai többek között a Nova Posoniensia, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Irodalmi Szemle, valamint a Somorjai Disputa és más kiadványokban jelentek meg. – Díjak: műfordítói Madách-díj (2000, 2003, 2012) – Fm. Maďarčina pre samoukov (Marianna Sitárová Husárikovával). Fordításkötetei: Peter Pišťanek: Különcök (Mladý Dônč a iné, 1999); Dušan Kováč: Szlovákia története (másokkal, Dejiny Slovenska, 2001); Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló (Posledný kôň Pompejí, 2002); Pavel Vilikovský: A gonosz önéletrajza (Vlastný životopis zla, 2011).

Kaszás Attila szobra a Jókai Színház előtt (Gáspár Péter alkotása) (FI) 2

(* 1960. márc. 16. Vágsellye, † 2007. márc. 23. Budapest [Mo.]) Színész. A gimnáziumot Komáromban és Selmecbányán végezte. Diákként rendszeres résztvevője volt a csehszlovákiai magyar versmondó versenyeknek, többször nyert a Jókai Napokon. 1983-ban elvégezte a budapesti Színművészeti Főiskolát; ezt követően a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház színésze lett Budapesten. Különböző show-műsoroknak is kedvelt vendége volt, beszélgető-műsorokat vezetett, zenés darabokban is szívesen szerepelt. Gyakran hívták filmezni; több lemeze is megjelent. 1990-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1996-ban a Komáromi Jókai Színház Bástya Színházbeli Az aranyember feldolgozásában ő játszotta Tímár Mihály szerepét. Váratlan halálát követően Zsigárdon nevét viselő emlékszoba létesült; Komáromban szobrot emeltek emlékére, ill. róla elnevezett versmondó fesztivált szerveztek.

Kosziba Klaudia (SZM)

(* 1971. júl. 8. Vágsellye) Festő. 1990–96 között végzett a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem festészeti szakán. 1996-ban Zólyomban a Divattervező Magán-szakközépiskola tanára, 1997-től a Műszaki Egyetem Bútor és Ipari Formatervezés Tanszékének adjunktusa volt. 2001-től a besztercebányai Művészeti Akadémia oktatója, 2003-tól a festészeti tanszék vezetője. Festészetét a sík felület és az azt betöltő színáradat kölcsönviszonya határozza meg. Zólyomban él.

Lakatos Róbert (TSZA)

(* 1973. nov. 23. Vágsellye) Brácsaművész. 2001-ben diplomázott a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola brácsa szakán. A klasszikus zene mellett magyar népzenével is foglalkozik. Több hazai néptáncegyüttesnek is zenélt, szerkesztett a műsorszámokhoz zenét. 1996–2003 között a Szlovák Filharmónia tagja, közben tanulmányai befejezése után egy évig a pozsonyi Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes zenei vezetője volt. 2005-ben megalapította a Lakatos Róbert és a RÉV zenekart, mely a klasszikus és a népzenét ötvözi. A Luxemburgi Európai Szólisták zenekarának tagja. Nevéhez fűződik a Rendhagyó Prímástalálkozó zenei együttes létrehozása, mely 2011-ben Fonogram díjat nyert. 2011-től a Kassai Thália Színház zenei vezetője. – Színházi munkái: Békéscsabán a Jókai Színházban, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban, a turócszentmártoni Szlovák Kamaraszínházban, kassai Állami Színházban. Csavar Színház, Dunaszerdahely. 2012-ben mutatta be a Kassai Thália Színház az első felvidéki családi musicalt: a Böszörményi Gyula gyermekregénye alapján írt „Gergő és az álomfogó”-t, amelynek zenéjét ~ szerezte, a dalszövegek írója Müller Péter Sziámi. – Ir. Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

lovasz attila (FI)

(* 1963. márc. 11. Vágsellye) Újságíró, szerkesztő. Galántán érettségizett (1981); 1981–1989-ben Pozsonyban kollégiumi nevelő. 1990-ben a Hét riportere, 1991–1999-ben az Új Szó munkatársa, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője. 2003–2006 között a Vasárnap főszerkesztője, 1999–2003 között pedig a Szabad Európa Rádió pozsonyi munkatársa. 2006 aug. – 2007 febr. között a Szlovák Rádió vezérigazgatójának tanácsadója. 2007-től 2011-ig a Domino forum c. szlovák nyelvű újság főszerkesztője, ill. a Magyar Rádió Regionális Szerkesztőségeinek vezetője. 2011-től a Pátria Rádió és a Szlovák Televízió Magyar Szerkesztőségének az igazgatója. Az 1980-as évektől a szlovákiai magyar néptáncmozgalomban is közreműködött. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

LOVÁSZ ATTILA (FI)

Nagy Csilla (SZM)

(* 1983. okt. 5. Vágsellye) Szobrászművész. Tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végezte, Jovánovics György tanítványaként 2009-ben. 2008-tól a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja. 2010-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola doktorandusza a szobrász tanszéken. Installációkat, objekteket készít, gyakran meglepő, rendhagyó, efemer anyagokból. – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2011: Fade In (Pozsony); 2010: Short term – Large scale (Tartu, Észtország); Elements Cuisine (Galánta); Színek nélkül (Somorja); 2009: Kde Váh víri (Vágsellye); Herzleid II. (Prága); Recruit (Budapest).

Nema Laszlo (SZM)

(*  1964. jan. 4. Vágsellye) Szerkesztő. A galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1982-ben. 1982–1987 között a pozsonyi Comenius Egyetem  magyar nyelv–testnevelés szak hallgatója volt. 1987–1990 között az Új Szó sportrovatának szerkesztője, majd a Nap című napilap sportrovatának vezetője volt 1991-ig. 1991–1993 között a Szabad Újság című napilap sportrovatának vezetője, ill. főszerkesztő-helyettese lett. 1993–1996 között  a Hajrá! sporthetilap főszerkesztője. 1996–1998 között az Új Nő című havilap főszerkesztő-helyettese, 1998-tól a főszerkesztője.

Novák Veronika (csa)

(* 1954. okt. 12. Vágsellye) Levéltáros, helytörténész. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett levéltárosi oklevelet (1978), uo. doktorált filozófiából (1984). 1978–1987-ben a vágsellyei állami levéltár levéltárosa, 1987-től igazgatója. 1998-tól a nagyszombati egyetem szakelőadója, 2002–2003-ban a Szlovák Nemzeti Levéltár tudományos részlegének vezetője, 2003-tól a belügyminiszter Szlovákiai Tudományos Levéltári Tanácsának tagja. Különböző szakmai egyesületek, társaságok tagja, tisztségviselője. Elsősorban a Mátyusföld és a Csallóköz múltjával kapcsolatos okiratokat és dokumentumokat kutatja. 2005-ben megkapta a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstérmét. – Fm. Hosszúfalu (többekkel, 1993); Tornóc (többekkel, 1993); Vága (többekkel, 1993); Alsószeli (többekkel, 1993); Kajal (többekkel, 1997); Vágsellye (többekkel, 2002); Farkasd (többekkel, 2002); Nagyborsa (többekkel, 2004); Magyar nyelvű fondjegyzék (2004); Pecséttan (2004).

Polgár Anikó (FI)

(* 1975. okt. 2. Vágsellye) Költő, műfordító, irodalomtörténész. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet (1998). 2004-ben az ELTE BTK-án megvédte doktori értekezését. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója, majd 2013-tól a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója. 1992-től publikál. Latin, újgörög, szlovák, cseh, finn irodalmat fordít. Dunaszerdahelyen él. – Főbb díjak: Tokaji Írótábor Díja (2000); a Madách Imre-díj (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2003); Forbáth Imre-díj (2010); Déry Tibor-díj (2020). – Fm. Trója, te feltört dió (v., 1998); Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben (tan., 2003); Ráfogások Ovidiusra. Fejezetek az antik költészet magyar fordítás- és hatástörténetéből (tan., 2011). .

Sellyei József (FI)

(* 1909. jan. 1. Vágsellye, † 1941. márc. 6. Vágsellye) Író. Kisdiákként az érsekújvári gimnáziumba kezdett járni, de 13 éves korában szülei kivették őt az iskolából, és munkára fogták. Írói útján a sarlósok pártfogolták, de írásai Mo.-n is megjelentek, 1938 után kapcsolatba került Móricz Zsigmonddal és a népi írók mozgalmával is. – Fm. Farsang legénye (v., 1929); Nádas házak (kisr., 1931); Éjszaka írt novellák (elb., 1932); Elfogyott a föld alóla (r., 1936); Nádas házak (vál. írások, 1957). A mellnek szögezett bicska (vál. elb., 2003).

Tóth Károly (FI)

(* 1959. febr. 27. Vágsellye, † 2016. szept. 10. Somorja) Irodalomkritikus, szerkesztő, politikus, intézményszervező. Vághosszúfaluhoz kötődik a gyermekkora. Iskoláit Vághosszúfalun, Vágsellyén, ill. a galántai magyar gimnáziumban végezte (1978). Egyetemi tanulmányait 1983-ban fejezte be a pozsonyi Comenius Egyetem BTK magyar nyelv és irodalom, ill. történelem szakán. 1983 és 1987 között segédmunkás, majd a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője. Részt vett az amatőr színházi mozgalomban, a vágsellyei és a pozsonyi klubéletben, Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 szervezésében és aláírásában, a  Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága munkájában, az Iródia és a Magyar P.E.N. Club Pozsony alapító tagja. 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója (1989), 1990–1991 között elnöke, majd alelnöke, 1998-ig pedig a Magyar Polgári Párt alelnöke, ill. pártigazgatója. Aktívan részt vett a civil szektor munkájában, több alapítvány alapítója és kurátora, trénerként a civil szektort segítő szervezetekben dolgozik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet alapító igazgatója (1996−2014), majd munkatársa. Több könyvsorozat, ill. tudományos kiadvány szerkesztője, társszerzője (Ezredforduló, 2001; Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003−2006; Magyarok Szlovákiában. Kultúra, 2006; Magyarok Szlovákiában. Oktatásügy, 2006; Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére, 2007). 2007-től az MTA külső köztestületi tagja. − Díjak: In memoriam Anton Srholec-díj (2022); In memoriam Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2021); Pro Urbe, Somorja (2016); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Arany János Emlékérem (2009); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003). – Fm. Leányvári ébredés (tan., 1994).

Tóth Lajos (csa)

(* 1939. nov. 18. Királyrév, † 2023. nov. 24.) Pedagógus, iskolaalapító. A galántai magyar középiskolában érettségizett, majd a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán földrajz–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1959). 1961-től a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanára. Alapítója a vágsellyei Vörösmarty Klubnak (1966), aktív szereplője a klubmozgalomnak, főszervezője az I. Nyári Ifjúsági Művelődési Tábornak Őrsújfalun, amely a csehszl.-i és külföldi fiatal magyar értelmiség fontos találkozóhelye lett és elindítója a táncházmozgalomnak Szl.-ban. Kezdeményezésére alakult meg a Központi Klubtanács Érsekújvárott (1978). 1981-ben Vágsellyén megalapította a Theátrum Irodalmi Társulást, amelyet egy év működés után betiltottak. Egyik szervezője a magyar iskolák megszüntetése ellen fellépő megmozdulásoknak és a romániai falurombolás elleni, ill. a Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 ellenzéki dokumentum melletti aláírásgyűjtéseknek. Folyamatos rendőri zaklatásnak volt kitéve, útlevelét bevonták. „A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét” címen konferenciát rendezett 1989. november 18-án Vágsellyén, ahol szl.-i magyar értelmiségiek első ízben követelték Esterházy János rehabilitálását. 1989-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1991-ben Galántán megalapítója az első magyar 8 éves magángimnáziumnak (1991), 1995-ben kereskedelmi magánakadémiát hoz létre, 2000-ben elindította az első angol–magyar, 2004-ben az ötéves angol–szlovák magángimnáziumot. – Díjak: Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2004). – Ir. Lukáč, Emil Boleslav: A nagy üzenetváltás (1973); Ruffy Péter: Világaim (1979); Tóth László: Vita és vallomás (1982).